Szárnyas ló, a szárnyaló gondolatok megtestesítője. Patája nyomában fakadt Helikon hegyén az a híres forrás, melynek vize ihletet adott a költőknek.
A legenda szerint Pegazus, a mesebeli szárnyas ló, annak a medúzának a véréből származott, amelyet a mondabeli Perseus megölt. Perszeusz Zeusznak és az argoszi király leányának, Danaénak volt a fia, s a legnagyobb görög hősök közé tartozott. Perszeusz ölte meg Medúzát, a szárnyas szörnyeteget is, akinek a fején haj helyett mérges kígyók tekergőztek, és akinek megpillantásától mindenki kővé dermedt. A küzdelemben Perszeusz nem volt egyedül: Hermésztől egy varázserejű kardot kapott, Athéné istennő pedig egy rézpajzzsal ajándékozta meg, amelynek lapja olyan fényesre volt csiszolva, hogy tükörként minden visszaverődött benne. Ezt ki is használta Perszeusz (aki tudta, hogy ha harc közben egyszer is véletlenül rápillant Medúzára, akkor kővé válik): pajzsát maga elé tartva, csak a benne tükröződő képet figyelve támadt a szörnyre. Egy csapással sikerült levágnia a fejét. A Medúza kicsorgó fekete véréből lépett elő Pegazus, a szárnyas paripa, az ő hátán indult haza. Perzeusz és Pegazus is megtalálható az égbolton, csillagkép formájában, nem messze egymástól.